Symfalogic Corporation
Company Formation on 7 Continents & Bookkeeping

Cégalapítás

Cégalapítás

A Cégalapításról pár szót…

cég az a gazdálkodó szervezet (az egyéni vállalkozót kivéve) illetve egyéb jogalany, amely a cégnyilvántartásba történő bejegyzéssel jön létre üzletszerű gazdasági tevékenység folytatása céljából. A cég, a cégnyilvántartásba történő bejegyzéssel, a bejegyzés napján jön létre, és akkor szűnik meg, ha a cégjegyzékből azt törlik.

A cég, a cégnév alatt jogképes. Ennek részei a vezérszó, a tevékenységre való utalás és a cégforma megjelölése. A cégnév az a név, amelyen a kereskedő üzletét folytatja és amelyet aláírásként használ.

Korábban a kereskedő polgári nevét és pedig legalább vezetéknevét volt köteles használni, amiért pl. «az arany csillag» vagy a «fekete kutya» nem voltak megengedve. Ha a kereskedő üzletét egyedül folytatta, cégéhez nem csatolhatott olyan toldást, mely társas viszonyra mutatott, pl. « Nagy Pál és társa» vagy «Nagy Pál testvérek», «Nagy Pál és fia» stb.  de használhatott olyan toldást, mely a személy vagy az üzlet közelebbi megjelölésére szolgált. Másnak polgári nevét cégül a kereskedő rendszerint nem használhatta, de akkor, ha valamely már létező kereskedelmi üzletet szerződés vagy öröklés útján megszerzett, akkor igen. Ez esetben azt az eddigi cég alatt az utódlást kifejező toldással vagy anélkül folytathatta, -feltéve természetesen-, hogy a volt tulajdonos, illetve jogutódai beleegyeztek.

Az eredeti cég használható volt továbbá akkor is, ha a kereskedelmi társaság tagjaiban változás állt be, pl. valaki új tagként belépett vagy kilépett. Olyan tagnak kilépése esetén azonban akinek neve a cégben benne volt, az addigi cég használásához a kilépett társtagnak a beleegyezésére volt szüksége. Úgyszintén akkor is, ha a társaság csak két személyből állt, és ezeknek egyike kilépett. Ezek szerint tehát voltak esetek, amelyekben az a kereskedő is, aki az üzletét egyedül folytatta, lehetett társas viszonyra mutató cégnek a birtokosa. Közkereseti társaságok cégébe valamennyi társtag nevét befoglalni lehetett ugyan, de nem kellett. Feltétlenül szükséges volt azonban, hogy a cég legalább a társak egyikének nevét a társasági viszony létezésére utaló toldással tartalmazza. Ez a szabály a betéti társaságoknál is megfelelően volt alkalmazandó. De megtörténhetett, hogy kereskedelmi társaság egyéni cég alatt folytatja üzletét, ami épp az előbbi esetnek ellentéte, és előfordulhatott egyéni cég alatt folytatott kereskedelmi üzletnek kereskedelmi társaság által történt megszerzésének esetében is.

Az elv tehát, hogy a társas viszonynak a létezése, vagy nem létezése a cégből kitűnjön, jogutódlás esetében nem áll, mert a kereskedelmi üzlet új tulajdonosát nem lehetett megfosztani attól az értéktől melyet a “cégnév” már korábban képviselt. A részvénytársaságok és a szövetkezetek cégükbe határozottan, mint ilyenek voltak megjelölendők. A cég megválasztásánál továbbá figyelni kellett arra, hogy a korabeli kereskedelmi törvény szerint, minden új cégnek az azon helyen vagy azon községben már létező és a kereskedelmi cégjegyzékbe bevezetett cégtől világosan különbözni kellett, azért aki a kereskedelmi cégjegyzékbe bevezetett valamely kereskedővel megegyező nevet viselt, köteles volt azt cégül olyképp használni, hogy az a már bejegyzett cégtől világosan megkülönböztethető legyen. Ez a fióktelepre is állt.

 

A társas vállalkozások kialakulásának fejlődéstörténete

Ha társas vállalkozásokat említünk, akkor kezdetlegesebb formáit keresve egészen az ókorig mehetünk vissza. Ahol bár az állami tulajdon szerepe volt a meghatározó, de például a tengeri kereskedelem egyes tevékenységeit már céhekbe szervezték ki. Mivel egy hajó több kereskedő áruját is szállította, így megoszlott a kockázat. Az állami szerepvállalás megszűnését követően a tengeri kereskedelemben jelent meg először a tevékenységek magán kézbe szerveződésének igénye. A feudális Európában egyre nőttek a fogyasztási igények, ez a termelők és kereskedők számára is egyre nagyobb termékmennyiséget jelentett, melyhez a szükséges tőkét egy-egy magánszemély már nem tudta biztosítani. A nagy kockázat miatt a hajótulajdonosok (befektető, kereskedő, hajóskapitány, legénység) megosztották a terheket és a kockázatot, és felosztották a nyereséget (vagy veszteséget). A kereskedő gyakran már nem is utazott a szállítmánnyal, megbízottat küldött maga helyett. Ebből alakult ki a középkori Itáliában a „commenda” intézménye, amely a mai betéti társaság kezdeti formája.

A tőkés hajót, pénzt, rakományt biztosított a szállítónak, személyesen nem vett részt az utazásban. A hasznon osztoztak a résztvevő felek. A tőkés magas hasznot kötött ki magának, de kockázata a befektetett vagyon erejéig terjedt, s gyakran a neve is titok maradt.

Először a Földközi-tengeri utazásoknál alkalmazták ezt a formát, aztán elterjedt a szárazföldi szállítások esetében is. Ezek a kezdeti társas vállalkozási formák gyakran csak egy-egy útra jöttek létre, nem jelentettek tartós kapcsolatot. A XIV. században a növekvő tőkeigény miatt a gazdasági tevékenységet végző családok egyre inkább rákényszerültek a külső tőke bevonására. Így a családi vagyont el kellett különíteni az üzleti vagyontól. Ennek nyilvántartására alakult ki a kettős könyvvezetés kezdeti formája.

„Alulról szerveződő” vállalkozási formák

A középkorban kialakult céhek egy másfajta társas vállalkozási formát jelentettek. Míg az imént említett kereskedelmi célú társulások az állami szerepvállalás csökkenésének következményeként jöttek létre, addig a céhek ún. „alulról szerveződő”, azaz a tagok önkéntes akaratából létrejövő, közös, leginkább termelési tevékenységet takaró vállalkozást jelentettek. Elsősorban a kézműipar résztvevőinek érdekvédelmére kialakult szervezetek voltak (legrégebbi emlékeket erről a formáról a ravennai halászoknál találtak).

A céhek egy-egy árucikk termelését ezzel a szerveződéssel monopolizálni tudták. A céhek élén a céhmester(ek) állt(ak). A céhmester képviselte kifelé a céhet és felelt a hatóságok előtt a céh működéséért. A céhmesterek kötelessége volt a céhtagok időnkénti összehívása, ahol megtárgyalták a céh ügyeit. A céhbe kerülés szigorú szabályokhoz volt kötött és a működést is szigorú szakmai és erkölcsi normák határozták meg. A „minőségi termelés” a céhtagok közös érdeke volt, hiszen probléma esetén nemcsak egy-egy tagot, hanem az egész céhet is elmarasztalhatták. A céhek gyakran kizárólagos jogot kaptak egy adott területen az államtól, ennek függvényeként azonban a közhatalom gyakran beleszólt belső ügyeikben, illetve időnként állami célokra „használták fel” a céh kapacitásait. „Ilyen alakulat volt például az angliai Merchant Adventurers, a gyapjúposztót exportáló céhek közössége, amely 1564-ben királyi szabadalomlevéllel törvényes monopóliumot kapott a Németországba és Németalföldre irányuló posztókivitelre. Az ilyen, privilégiumokkal rendelkező céhek tekinthetők a későbbi társaságok egyik előképének.”

A részvénytársaságok elődjei

Az első nagyobb, a részvénytársasági forma előfutáraként emlegetett társaságok az 1600-as évek elején alakultak kereskedelmi célok megvalósítására. 1600-ban Londonban, állami jóváhagyással alapították a Brit Kelet-Indiai Társaságot, amely fő célja a tea- és fűszerkereskedelem volt. 1601-ben Sir James Lancaster vezetésével megindult az Angol Keletindiai Társaság első expedíciója. Állandó tőkével kezdetben még nem rendelkezett, az egyes utakra külön-külön toboroztak befektetőket. Élén az igazgatótanács állt. A társaság tagjai kezdetben önálló tevékenységet végeztek, de mivel az ázsiai területen való kereskedés privilégiumát a társaság élvezte, így aki ezen a területen akart kereskedni, annak taggá kellett válnia. 1692-től a tagoknak már tilos volt saját maguk számára kereskedniük. A Társaság, 1708-ban beolvasztotta a kisebb, de hasonló funkciójú vállalkozásokat, így monopolizálta a piacot. Az igazgató tanács mellett felügyelő bizottság irányította a társaságot és közvetlenül a Parlamentnek kellett beszámolnia tevékenységéről. Az ópiumkereskedelembe való bekapcsolódásuk következményeként egyre több feszültséget okozott a működésük, míg végül a társaság hivatalosan 1857-ben szűnt meg.

A Holland Kelet-Indiai Társaság 1602-ben jött létre Amszterdamban. Segítségével Ázsiában jelentős holland gyarmatbirodalom alakult ki. Elsősorban a fűszerkereskedelem volt a működés fő célja. Azonban az angol társasággal nem tudtak lépést tartani, így végül a társaság 1789- ben szűnt meg, gyarmatait és adósságait az állam vette át. Az egyre nagyobb kereskedelmi célok megvalósításának másik eszköze volt a városi szerveződésű közös vállalkozás. A XIV-XV. században azon városok, amelyek a kereskedelmet maguk bonyolították, a szükséges tőke előállításába bevonhatták a lakosságot. A tagok részvételi joga nem volt átruházható. E társaságok felett mindig volt állami ellenőrzés, így az állam beleszólhatott a működésbe is, a tevékenységekben gyakran az állami feladatok domináltak. A társas vállalkozások létrehozása tehát gyakran állami kezdeményezésre vagy jóváhagyással történt. A következő lépésben már az állam normatív módon meghatározza, hogy milyen feltételekkel lehet társaságot alapítani.

„Angliában például egy 1844-es törvény vezette be azt a rendszert, hogy a társaságok a jogalanyiságukat a puszta bejegyzéssel nyerik el, s megszüntette azt a követelményt, hogy az uralkodótól vagy a törvényhozástól kelljen kieszközölni a társaság létrehozásáról szóló rendeletet vagy törvényt. Franciaországban 1867-ben szűnt meg a társaságalapítás állami engedélyezésének rendszere.” Utolsóként a korlátolt felelősségű társaság– eltérően például a közkereseti társaságtól vagy a részvénytársaságtól – már nem önszerveződő módon, hanem jogszabályi kezdeményezésnek köszönhetően alakult ki. Eredete dán, de Németországban terjedt el először.

Az 1800-as évek végére tehát a társaság-alapítás teljesen elszakadt az állami engedélyezéstől. Az állam az alapítás és működés kereteit szabályozza, de a tagok önkéntes elhatározásán alapul a vállalkozásalapítás és a működési feltételek megteremtése. A működési keretek szabályozása ugyanakkor – főleg a gazdasági kapcsolatok biztonságának fokozása érdekében – egyre alaposabb.

A nemzetközi fejlődéshez képest például közép európában a céhek az olasz és német céhek mintája alapján alakultak, de jogilag sajátos jelleggel. Elsődleges céljuk az adott mesterség érdekvédelme volt, de ritkán város vagy várvédelmi célokra is felhasználták tevékenységüket. Fontos volt számukra a vallás centrikus gondolkodás. A céh a tagok magánéletét is figyelemmel kísérte, és ha szükség volt rá, bele is szólt. Az 1875. évi Kereskedelmi törvény már nevesíti a közkereseti társaság, a betéti társaság, a részvénytársaság és a szövetkezet megnevezését. Ettől kezdve lehet határozott különbséget tenni a polgári jogi (korábbi nevén: magánjogi) társaság és a gazdasági (kereskedelmi) társaságok között.

 

A vállalkozóvá válás fő motívumai

Mi is az a motiváció?

A szó a latin „movere” kifejezésből származik, melynek jelentése mozgatni, mozogni.
Motiváció minden olyan belső és külső ösztönző erő, amely adott cselekvésre buzdítja az egyént. Esetünkben azon ösztönző erőket keressük, amelyek arra motiválják az egyént, hogy saját vállalkozást indítson.

A belső motiváció az egyén belső tulajdonságaiból, akaratából, személyiségéből, attitűdjéből ered. Ilyen motivációk lehetnek:

1. Jövedelemszerzés
A jövedelemszerzés, mint motiváció többféleképpen jelentkezhet. Gyakori ok, hogy az alkalmazott nem elégedett a munkahelyétől kapott jövedelmével, ezért vállalkozást indít fő-, vagy mellékfoglalkozásként annak reményében, hogy így magasabb jövedelemre tehet szert. E motivációs cél esetén a vállalkozó az elérhető profitcél alapján tervez és mérlegel elsősorban.

2. Meglévő tudás hasznosítása
Ebben az esetben az egyén úgy érzi, hogy rendelkezik olyan tudással (pl. műköröm építés), képességgel (pl. újságírás) vagy kompetenciával (pl. szakértő), amely az adott helyzetben nem vagy nem megfelelőképpen hasznosul. A vállalkozás indításának célja a tudás hasznosítása, a szakmaiság minél teljesebb körű alkalmazása.

3. Önálló döntés és felelősségvállalás igénye
Alkalmazottként a munkavállaló arra kényszerül, hogy felettesei döntését elfogadja és ezek szerint valósítsa meg tevékenységét, sokszor attól függetlenül, hogy ezzel egyetért vagy sem. A nézetkülönbségek gyakran belső feszültséget okoznak, melyet egyéntől függően hosszabb vagy rövidebb ideig tud kezelni a dolgozó. A tolerancia határát elérve választás előtt áll, megoldja a helyzetet, vagy ott hagyja aktuális munkáját. Azok, akik úgy érzik, hogy az adott döntési helyzetben ők jobb elvek szerint vezetnék a feszültséget okozó tevékenységet, ennek bizonyítására (saját maguk vagy mások felé) saját vállalkozásba kezdenek. A fő cél a sikeresség elérése és deklarálása.

4. Új ötlet, innováció megvalósítása
Ez a motiváció akkor jelentkezik, ha az egyénnek van egy olyan új ötlete egy termékre vagy egy szolgáltatásra, esetleg üzleti módszerre vonatkozóan, amely eddig még nem volt a piacon, vagy legalábbis az egyén által elérhető piacon. Létre lehet hozni vállalkozást például kifejezetten egy, jelentős újdonságtartalommal bíró innováció szabadalommal védett hasznosítására is.

Erre egy jó példa az üvegbeton. (Beletört a multi bicskája az üvegbetonba)
Az új ötlet megvalósításakor a fő cél a produktum előállítása és bevezetése a piacra. Természetesen ilyenkor érdemes a szabadalmaztatáson is elgondolkodni.

Külső motivációk
A külső motivációk az egyén személyiségétől független, a környezetből érkező ösztönző erők. Ilyenek például:

5. Meglévő infrastruktúra hasznosítása
Egy vállalkozási ötlet gyakran abból kiindulva születik, hogy az egyén rendelkezik valamilyen ingatlannal (garázs – éjjel-nappali bolt), vagy eszközzel (teherautó – bútorszállítás), melyet szeretne hasznosítani. Mivel ezek egy bázist jelentenek az induláshoz és ezek megléte miatt az induláshoz már kevesebb tőke szükséges, gyakran ebből jön létre egy adott vállalkozás.

6. Felismert piaci igény kielégítése
A vállalkozó azért alapítja meg saját cégét, mert úgy gondolja, hogy felismert egy olyan szükségletet adott fogyasztói körben, amelyre nincs, vagy csak kevés elérhető megoldás létezik a releváns régióban és amelyet ő termékével, szolgáltatásával ki tud elégíteni. A cél az adott piacon való érvényesülés.

7. Kényszervállalkozás
A kényszer vállalkozások indításának leggyakoribb oka az, hogy az alkalmazott elveszti munkahelyét és/vagy hosszú időn át nem talál számára megfelelőt. Ezért annak érdekében, hogy jövedelmet szerezzen, saját maga kíván termelő vagy szolgáltató tevékenységet folytatni. A cél az önfenntartás, önfinanszírozás.

 

A vállalkozóvá válás folyamata

A vállalkozóvá válási folyamat magában foglalja a vállalkozó összes tevékenységét az ötlet felmerülésétől a vállalkozás működtetéséig. Az ötlet felmerülése
A vállalkozási folyamat ott kezdődik, amikor az vállalkozásalapítás ötlete felmerül. Ez lehet belső vagy külső motivációs hatás következménye, amelyről a 4.2.2. fejezetben beszéltünk. Ebben a stádiumban az egyén értékeli, hogy a motiváció hatására megfogalmazódott ötletnek van-e relavanciája, azaz egyáltalán érdemes-e foglalkozni mélyebben az ötlettel. Amennyiben úgy ítéli meg, hogy ez a lehetőség első megítélése szerint megvalósítható, úgy további mérlegelési tényezőket vesz szám-ba. Értékeli, hogy a megfogalmazódott ötlet megvalósításához rendelkezik-e megfelelő képességekkel, képzettséggel, kompetenciákkal, vagy elfogadható módon meg tudja-e ezeket szerezni (pl. tanfolyam). Emellett megvizsgálja a különböző környezeti elemeket (pl. társadalmi, gazdasági, szociális stb.), hogy a tevékenysége beilleszthető-e az adott környezeti feltételek közé (pl. komposztüzem üdülőkörzetben, luxusszálloda szegénynegyedben stb.).
Fontos annak elsődleges, nagyvonalú felmérése, hogy a tervezett tevékenységre van-e, vagy teremthető-e fogyasztói igény, azaz eladható lesz-e a termék vagy szolgáltatás olyan volumenben, amely nyereséget hozhat a vállalkozás számára.
Ha a feltételek alapján az ötlet megvalósíthatónak tűnik, akkor a meg-valósításhoz szükséges konkrét tényezők felmérése kezdődik meg. Ilyenek például a tevékenység elindításához és végzéséhez szükséges erő-források (pl. ingatlan, eszközök, gépek, humán erőforrás, pénztőke, természeti erőforrások stb.)

A vállalkozás indításánál számos olyan költséggel is számolni kell a leendő vállalkozónak, mely nem választható, hanem „kötelező” módon merül fel. Míg egy ingatlan vagy egy gép esetében eldöntheti, hogy milyen árú, típusú, minőségű eszközt vásárol, addig például a cégalapítás díja jórészt nem befolyásolható. A cégalapításhoz társasági szerződés (vagy alapító okirat, alapszabály) szükséges, a bejegyzést pedig ügyvéd (vagy közjegyző) végezheti. Emellett bizonyos tevékenységek végzésé-hez hatósági engedélyek kellenek, amelyek idő- és költségigényével szintén kalkulálni kell.
A szükséges erőforrások felmérésekor a tevékenység végzéséhez szükséges és a rendelkezésre álló erőforrásokat méri össze a leendő vállalkozó. Meghatározza, hogy a már meglévő tényezőkön túl milyen feltételek előteremtése szükséges és ez megvalósítható-e. Ilyenkor szükséges átgondolni azt is, hogy az erőforrások előteremtésének költsége a tevékenységek eredményeképpen várhatóan meg fog-e térülni.

A vállalkozás indítása

Amennyiben az előkészítési fázis alapján a lehetőséget kedvezőnek ítéli meg a vállalkozó, megkezdődhet azon konkrét lépések megtétele, amelyekkel a vállalkozás ténylegesen elindulhat.
A vállalkozásindítás a fogyasztói igények konkrét felmérésével kezdődik. Ez történhet szekunder (már meglévő) statisztikák, kimutatások alapján, vagy saját kutatással (kérdőíves felmérés).
A vállalkozás megkezdéséhez a szükséges erőforrásokat be kell szerezni, illetve rendelkezésre kell bocsátani. Ilyen például a tevékenység végzéséhez szükséges ingatlan (pl. üzem- vagy irodaépület), eszközök, gépek (pl. teherautó, esztergagép), a személyzet (pl. asztalos, sofőr, takarító, könyvelő) és pénztőke (pl. alapanyag-vásárláshoz). A vállalkozás erőforrásairól a későbbiekben részletesen fog hallani.
A tevékenység végzéséhez fontos lépés a stratégiai tervezés. Ennek során meghatározzuk a vállalkozás létrehozásának főbb céljait és a célok eléréséhez szükséges tevékenységeket és eszközöket. A stratégiai terv főbb részei: Vezetői összefoglaló, Vállalkozás bemutatása, Iparági elemzés, Termékek, szolgáltatások, tevékenységek, Humán erőforrás terv, Marketing terv, Pénzügyi terv, Kockázatbecslés, Társadalmi felelősségvállalás, környezetvédelem.
A tervezés lényege nem az, hogy előre konkrétan minden lépést meghatározzunk, amelytől nem lehet eltérni, hiszen a környezeti tényezők folyamatosan változnak, ehhez a vállalkozásnak is alkalmazkodnia kell. A tervezés célja az adottságok, a lehetőségek és kockázatok felmérése, amelyet figyelemmel kell kísérni és a tervtől való eltérés esetén be kell avatkozni.
A tervezést a működéshez szükséges engedélyek beszerzése köve-ti. Bizonyos tevékenységek csak a megfelelő hatósági engedélyek birtokában végezhetők, ezekről jogszabályok rendelkeznek. Pl. élelmiszerbolt működtetéséhez az ÁNTSZ (Állami Nép egészségügyi és Tisztiorvosi Szolgálat) engedélye szükséges, míg például a szennyvíz kibocsátással járó tevékenység végzéséhez az Országos Környezetvédelmi, Természetvédelmi és Vízügyi Felügyelőség engedélye kell.
A következő lépés a cégalapítás. Az ehhez szükséges feltételeket a Gt. (2006. évi IV. törvény a gazdasági társaságokról), a Ptk. (2013. évi V. törvény a Polgári törvénykönyvről), valamint az egyéni vállalkozóról és az egyéni cégről szóló törvény (2009. évi CXV. törvény) határozza meg. Az alapításhoz más feltételek szükségesek egyéni, illetve társas vállalkozás indításakor. Erről az egyes társasági típusok esetén részletesen beszélünk.
A tevékenység megkezdésének feltétele a cégbejegyzés, azaz tár-sas vállalkozások esetén a cégbíróságon, egyéni vállalkozás esetén az illetékes önkormányzat okmányirodájában nyilvánosságba kell venni a vállalkozást. A nyilvántartásba vétel megtörténte után a tevékenység megkezdhető.

A tevékenység megkezdése

A tevékenység megkezdéséhez fel kell állítani azt a szervezetrendszert, amely képes a vállalkozás összes folyamatának ellátásához. Itt az alaptevékenységeket túl a kiegészítő feladatok ellátására is gondolni kell (pl. pizzéria indításánál a pék alkalmazása mellett könyvelőre, takarítóra is szükség van): A megfelelő képességekkel rendelkező szakemberek alkalmazása mellett a hatékony működés feltétele a jól körülhatárolt felelősségi és hatáskörök kialakítása. Meg kell határozni, hogy ki milyen tevékenységeket végezhet, ki kit utasíthat és ki kinek tartozik beszámolási kötelezettséggel. A hatáskörök összemosódása, a felelősség szétmorzsolódása a működés során a hatékonyságot ronthatja.
Az eredményesség másik fontos feltétele a résztevékenységek meghatározása és összehangolása. Például ahhoz, hogy előbbi pizzériánk 20 perc alatt forró pizzát tudjon a vendég elé tenni, szükséges többek között, hogy az alapanyagok kellő időben, mennyiségben, minőségben rendelkezésre álljanak, legyen szakember, aki elkészítse, legyen működőképes sütő, rendelkezésre álljon tányér, amin felszolgálják stb.

Ezeket a részfolyamatokat egyenként és egymáshoz képest is gondosan és pontosan meg kell tervezni.
Ha a vállalkozás megkezdte működését, vagy akár már azt megelőzően, ezt tudatni kell az érintett fogyasztói körrel. Marketing tárgy keretében tanulja azon eszközöket, amelyek segítségével a fogyasztó tudomást szerezhet a vállalkozás tevékenységéről, az elérhető termékekről, szolgáltatásokról, az árakról és az igénybevétel feltételeiről. A hatékony promóció jelentősen hozzájárul a vállalkozás sikerességéhez.
A tevékenység beindítását követően fel kell mérni a hosszú távú lehetőségeket. Fontos meghatározni a reális célokat, hogy a működés során mit akar elérni a vállalkozó. Cél lehet a folyamatos növekedés, az átalakulás (pl. egyéni vállalkozásból gazdasági társasággá), tevékenységbővítés, vagy akár a magasabb értéken történő értékesítés és kivonulás is). Előfordulhat olyan eset is, amikor egy céget csak egy bizonyos cél megvalósítására hoznak létre (ún. projektcég), ennek megvalósítása után a vállalkozás megszűnik (pl. 4-es metró építése).
Fenti folyamatok ösztönzésére mind hazai, mind európai uniós szinten számos kezdeményezés, stratégia született, valamint kialakult és folyamatosan alakul az ehhez kapcsolódó támogatási rendszer is.

 

A vállalkozás megszületése

Amikor megszületik az ötlet valaki fejében, hogy vállalkozást kellene indítani, a konkrét megvalósításig általában hosszú idő telik el. Ez az időszak a felkészülés időszaka. Ezen időszak alatt számos döntést meg kell hozni. Dönteni kell például a következőkről:

1. Milyen tevékenységet kíván folytatni a vállalkozásban?
2. A végzett tevékenységgel milyen fogyasztói igényt kíván kielégíteni?
3. A tevékenység megvalósításához milyen ingatlanra, eszközökre, készletekre, munkaerőre van szükség?
4. Az erőforrások közül melyik áll rendelkezésre és mi az, amit be kell szerezni?
5. A termelés indításához összességében mennyi tőke szükséges?
6. Az induló tőkéhez mennyi áll jelenleg rendelkezésre és mennyit kell más forrásból finanszírozni?
7. Hogyan finanszírozzuk a hiányzó tőkét? (társ bevonása, hitelfelvétel, kockázati tőke stb.)
8. Milyen mértékű felelősséget vállal a vállalkozó?

A fenti kérdések megválaszolása után az első döntést meg kell hozni: egyéni vagy társas vállalkozás formájában végezzük a tevékenységet?

Egyéni vállalkozás vs. társas vállalkozás.

Amennyiben önálló vállalkozás mellett dönt valaki, el kell határoznia, hogy milyen formában indítja a tevékenységet. Működését megkezdheti egyedül, vagy társak bevonásával. Egyéni vállalkozóként a tevékenységet saját maga végzi, emellett persze alkalmazottat is foglalkoztathat. Ebben az esetben a személyi jövedelemadó szabályai szerint adózik, vállalkozási tevékenysége eredményét a személyi jövedelemadó bevallásban szerepelteti.

Ha a leendő vállalkozó úgy ítéli meg, hogy tervei megvalósításához szükség van partnerek bevonására, akkor társas vállalkozást érdemes indítani. Ez esetben legalább 2 fő önkéntes összefogásával, cégbírósági bejegyzést követően kezdődhet a tevékenység. Az adózás a saját vagyontól elkülönülten, a társasági adó törvény szabályai szerint történik.

Az, hogy egyéni vagy társas formában induljon a vállalkozás, több tényezőtől függ, melyek közül talán a legfontosabbak:

− milyen típusú tevékenységet kíván végezni (kereskedelem, szolgáltatás, termelés stb.)
− a vállalkozó rendelkezik-e minden szükséges kompetenciával a tevékenység végzéséhez,
− rendelkezik-e elegendő tőkével a vállalkozás indításához,
− tudja, vagy akarja-e önállóan vállalni a felelősséget a tevékenységért vagy annak eredményéért,
− várhatóan milyen mértékű eredményt fog produkálni a működés adott szakaszaiban (pl. egy gazdasági évben).

Egyéni vállalkozás alapítása és jellemzői

„Magyarország területén természetes személy … üzletszerű – rend-szeresen, nyereség- és vagyonszerzés céljából, saját gazdasági kockázatvállalás mellett folytatott – gazdasági tevékenységet egyéni vállalkozóként végezhet”

Egyéni vállalkozó lehet:
− természetes személy,
− megfelelő állampolgárságú,
− cselekvőképes,
− nem áll büntetés hatálya alatt,

− hibátlanul kitölti a bejelentési űrlapot

Egyéni vállalkozási tevékenységet bejelentés teljesítése után lehet indítani.  A bejelentést meg lehet tenni elektronikus úton az ún. Ügyfélkapun keresztül vagy személyesen az illetékes irodában.

A bejelentésben az alábbi adatoknak szerepelnie kell:

A bejelentésnek tartalmaznia kell:
− a bejelentő családi és utónevét, születési családi és utónevét, anyja családi és utónevét, születési helyét és idejét, lakcímét, értesítési címét, állampolgárságát,
− a főtevékenységet és a folytatni kívánt egyéb tevékenységet,
− a székhely, valamint szükség szerint a telephely (telephelyek) és a fióktelep (fióktelepek) címét.

A korábbiakkal ellentétben már nem kötelező a vállalkozói igazolvány megléte a vállalkozás folytatásához. A bejelentést követően megkapott igazolás elegendő.
Amennyiben a vállalkozó olyan tevékenységet kíván végezni, amely hatósági engedély köteles, addig a tevékenységét nem kezdheti meg, amíg az engedély rendelkezésre nem áll.
Az egyéni vállalkozó tevékenységének eredményét a megfelelő számviteli nyilvántartások alapján a személyi jövedelemadó szabályainak megfelelően számítja ki és vallja be minden gazdasági évről annak lezártát követő (országonként változó) határidőig.  A bevallás benyújtható elektronikus úton is.
Amennyiben a vállalkozás bármely bejelentett adatában változás következik be, vagy a vállalkozó működését szünetelteti vagy megszünteti, azt a nyilvántartó hatóság számára be kell jelenteni, ez azonban már kizárólag elektronikus úton végezhető el. Az egyéni vállalkozó tevékenységéért korlátlanul felelős.

A társas vállalkozások közös jellemzői

A társas vállalkozások bemutatásához először ismerkedjünk meg a „jogi személy” fogalmával. Az előző fejezetben megismert egyéni vállalkozó természetes személy, születésénél fogva rendelkezik bizonyos jogokkal, például saját nevében és felelősségére kötelezettséget vállalhat, szerződést köthet stb. E joga haláláig fennáll, kivéve, ha bármilyen okból cselekvőképességét korlátozni vagy kizárni szükséges (pl. kóros elmeállapot).

A jogi személy az államtól kapott jog, amely igénylésre születik. Ebben az esetben egy szervezet az alapítóktól elkülönült jogokkal és vagyonnal rendelkezik, a szervezet nevében és felelősségére vállalhat kötelezettséget, köthet szerződést stb.

A társas vállalkozások alapításához társasági szerződés (vagy alapító okirat, vagy alapszabály) szükséges. A szerződésnek tartalmaznia kell az alábbiakat:
− a vállalkozás nevét;
− székhelyét;
− a vállalkozás célját vagy fő tevékenységét;
− alapítók nevét, lakóhelyét vagy székhelyét;
− az alapító (jegyzett) tőke mértékét
− a vállalkozás részére teljesítendő vagyoni hozzájárulásokat, azok értékét, továbbá a vagyon rendelkezésre bocsátásának módját és idejét; és
− a vállalkozás első vezető tisztségviselőjének adatait,
− a vállalkozás működésének időtartamát (ha nincs megjelölve, határozatlan időre jön létre).

A mennyiben a vállalkozás mellett Felügyelő Bizottság és/vagy könyvvizsgáló működik, őket a társasági szerződésben meg kell nevezni.
Kötelező felügyelőbizottság létrehozása, ha a társaság teljes munkaidőben foglalkoztatott munkavállalóinak száma éves átlagban a kétszáz főt meghaladja. A felügyelőbizottság három tagból áll.
A vállalkozás a Cégbírósági bejegyzéssel jön létre.

A vállalkozás legfőbb döntéshozó szervéről minden országban törvény rendelkezik. Fő szabály szerint évente legalább egyszer szükséges üléseznie, ahol az éves beszámoló elfogadása megtörténik. Ezen felül fontosabb ügyekben, stratégiai jellegű döntésekben a legfőbb szerv hozza meg döntéseit.

A vállalat tevékenységét az ügyvezetés irányítja, a feladata, hogy meghozza a vállalkozás működésével kapcsolatos azon döntéseket, amelyek nem tartoznak a legfőbb szerv hatáskörébe.

A szervezet működése a következőképpen változhat meg:

− Átalakulással: a vállalkozás más típusú vállalkozás lesz (pl. kft-ből rt-vé alakul), ekkor a jogelőd megszűnik, a jogait és kötelezettségeit a jogutód szervezet gyakorolja
− Egyesüléssel: két vagy több vállalkozás egy szervezetté olvad össze, új vállalkozás jön létre (beolvadásnál a beolvadó cég megszűnik)
− Szétválással: különválás (a jogi személy megszűnik, és vagyona a különválással létrejövő több jogi személyre mint jogutódra száll át) vagy kiválás (jogi személy fennmarad és vagyonának egy ré-sze a kiválással létrejövő jogi személyre mint jogutódra száll át.)
Jogutód nélküli megszűnéssel (pl. a társasági szerződésben meghatározott határidő leteltével, a tagok száma egyre csökkent és nem lett új tag stb.)
Vállalatcsoport: Elismert vállalatcsoport az összevont, konszolidált éves beszámoló készítésére kötelezett, legalább egy uralkodó tag és legalább három, az uralkodó tag által ellenőrzött tag által kötött uralmi szerződésben meghatározott, egységes üzletpolitikán alapuló együttműködés. A vállalatcsoportban tagként részvénytársaság, korlátolt felelősségű társaság, egyesülés és szövetkezet vehet részt.

 

A fentiek alapján kínáljuk cégalapítási szolgáltatásainkat a világ 7 kontinensén.

 

Üdvözlettel:

Symfalogic Corporation
Management